Tervezet a Kerka-menti Tájvédelmi Körzet védetté nyilvánítására
Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság
2021. augusztus
1. A védelemre tervezett terület elhelyezkedése és főbb jellemzői
A Kerka a Mura folyó legjelentősebb magyarországi mellékvízfolyása, a tervezett tájvédelmi körzet területe pedig a Kerka folyóval és befolyóival, a vízfolyások völgyeivel és a közvetlenül csatlakozó természetközeli fás és fátlan élőhelyegyüttesekkel együtt a Nyugat-Zalai dombvidék legkevésbé tagolt eróziós dombsági kistáját fedi le. A terület felszíni képe a zalai dombvidékre általánosságban jellemző erősen tagolt, dombvonulatokkal szabdalt tájhoz viszonyítva szelídebb, a dombok a síkra érve lealacsonyodva simulnak a Kerka-völgy lapos térszínébe. A terület 160-300 m tengerszint feletti magasság között váltakozik. A tervezési terület 25 település területét érinti, az országos jelentőségű védett természeti területek hálózatában pedig közvetlen összeköttetést képezne az Őrségi Nemzeti Park törzsterülete és a Mura-menti Tájvédelmi Körzet között. A védelemre tervezett terület kiterjedése 7459,077 hektár (lásd a térképvázlatot).
2. A védetté nyilvánítás indoka
A Kerka folyó és mellékvizei az eltérő mértékű szabályozás ellenére a mai napig megőrizték változatos vízjárású, természetközeli élővíz jellegüket. Hidromorfológiai jellemzőiknél, természetszerű vízjárásuknál fogva befolyóikkal együtt gazdag és változatos, országos szinten is egyedülálló ökoszisztémát tartanak fenn. Ezen vizes és vízjárta élőhelyek sokfélesége, valamint a jó vízellátottságú, ártéri és dombsági fás és fátlan élőhelyek változatossága, a tájra hagyományosan jellemző kisparcellás extenzív gazdálkodási formák fennmaradása kulcsszerepet játszik a kiemelkedően magas biodiverzitás hosszú távú fennmaradásában. Bár a tervezési terület szinte egészében a Natura 2000 hálózat és a Mura-Duna-Dráva Bioszféra-rezervátum bővítési területének része, igazgatási szempontból az országos jelentőségű védettség, a Kerka-menti Tájvédelmi Körzet megvalósulása jelent biztosítékot a magas természeti értékű vízfolyások, valamint az azokat kísérő, táji léptékű fás és fátlan élőhelymozaikok természetközeli jellegének, megőrzésének, továbbá az országos viszonylatban is unikális mennyiségű védett természeti érték fennmaradásának szempontjából.
3. A védelemre tervezett terület legfontosabb táji és természeti értékei
A Kerka mente gyepes élőhelyei közül kiemelkedő jelentőséggel bírnak a mocsárrétek és láprétek. A fokozottan védett sárga sásliliom (Hemerocallis lilio-asphodelus) egyik legnagyobb hazai populációja él a Kerka mentén. A réteken nagy mennyiségben virít a szibériai nőszirom (Iris sibirica), a kígyógyökerű keserűfű (Persicaria bistorta), a kenyérbél-cickafark (Achillea ptarmica) és a kornistárnics (Gentiana pneumonanthe). Értékes élőhelyek a folyót kísérő keményfás ligeterdők, melyek tavaszi aszpektusában a mocsári kockásliliomnak /kotuliliom/ (Fritillaria meleagris) országos jelentőségű állománya virágzik. A ligeti csillagvirág (Scilla vindobonensis) és a kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis) a Kerka teljes szakasza mentén, a tavaszi tőzike (Leucojum vernum) és a kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum) lokális foltokban fordul elő. A keményfaligetek országos szinten ritka növényfaja a fiókás tyúktaréj (Gagea spathacea). A védelemre tervezett területen 8 védett gombafaj, 1 fokozottan védett növényfaj és 50 védett növényfaj állományai ismeretesek.
A vízfolyások védett gerinctelen fajai közül a szávai vízicsiga (Amphimelania holandri), a tompa folyamkagyló (Unio crassus), a folyami rák (Astacus astacus), a gyűrűs folyami- szitakötő (Onychogomphus forcipatus), a kisasszony-szitakötő (Calopteryx virgo), a díszes légivadász (Coenagrion ornatum), a vörösbarna karcsúacsa (Aeshna grandis), a feketelábú folyami-szitakötő (Gomphus vulgatissimus) és a pataki pásztorszitakötő (Orthetrum brunneum) említendő. Kiemelésre érdemes a fokozottan védett drávai tegzes (Platyphylax frauenfeldi) és karéliai kérész
(Eurylophella karelica) előfordulása. Az ártéri nedves gyepek számos védett lepkefajnak adnak otthont, megtalálható itt a vérfüves rétek-hez kötődő vérfű-hangyaboglárka (Maculinea teleius),
a sötétaljú hangyaboglárka (Maculinea nausithous), és a kornistárnicshoz kötődő szürkés hangyaboglárka (Maculinea alcon). A láprétek értékes lepkefaja a lokálisan előforduló lápi tarkalepke (Euphydryas aurinia). A folyót kísérő keményfás ligeterdők ritka, fokozottan védett lepkefaja az országban csak néhány helyen előforduló sápadt szemeslepke (Lopinga achine). Ezekhez az erdőkhöz kötődik a díszes tarkalepke (Hypodryas /Euphydryas/ maturna), és a kis Apolló-lepke (Parnassius mnemosyne) is. Az erdőkben, egykori fás legelőkön többfelé lehet még méretes, lábonszáradt fákat találni, ezekben fejlődik a nagy szarvasbogár (Lucanus cervus), a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), az orrszarvúbogár (Oryctes nasicornis), a kerekvállú állasbogár
(Rhysodes sulcatus), és a skarlátbogár (Cucujus cinnabarinus).
A gerinces állatfajok közül a vizfolyások változatos és egyedülálló halfaunáját a következő fokozottan védett halfajok színesítik: a ritkaságszámba menő Vladykov-ingola (Eudontomyzon vladykovi) és magyar bucó (Zingel zingel), valamint a védett fürge cselle (Phoxinus phoxinus), sujtásos küsz (Alburnoides bipunctatus), szivárványos ökle (Rhodeus sericeus amarus), nyúldomolykó (Leuciscus leuciscus), kurta baing (Leucaspius delineatus), dunai küllő (Gobio obtusirostris), halványfoltú küllő (Romanogobio vladykovi), széles durbincs (Gymnocephalus baloni), kövicsík (Barbatula barbatula), vágó csík (Cobitis taenia), balkáni csík (Sabanejewia balcanica) és bolgár csík (Sabanejewia bulgarica). A folyó egykori kanyarulatainak lefűződésével keletkezett holtágakban, és az egykori mocsarak lecsapolása révén keletkezett csatornák fokozottan védett faja a lápi póc (Umbra krameri) és a védett réti csík (Misgurnus fossilis). A tervezési területen előforduló 14 kétéltűfaj közül kiemelendő a dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus), sárgahasú unka (Bombina variegata), gyepi béka (Rana temporaria), mocsári béka (Rana arvalis) előfordulása. A Kerka mente kiemelkedő herpetológiai értéke a néhány lokalitásban előkerült fokozottan védett keresztes vipera (Vipera berus).
A védelemre tervezett területen a közelmúltban összesen 158 madárfaj (ebből 25 fokozottan védett) került megfigyelésre, ebből 98 faj, köztük 7 fokozottan védett költ is a területen. A terület
kiemelkedő madártani értékei a rétisas (Haliaeetus albicilla), a fekete gólya (Ciconia nigra) és a haris (Crex crex), mint költőfajok. A Kerka mentén eddig kimutatott 17 denevérfaj közül természetvédelmi szempontból kiemelkedik a fokozottan védett nyugati piszedenevér (Barbastella barbastellus), nagyfülű denevér (Myotis bechsteini) és csonkafülű denevér (Myotis
emarginatus). A hazánkból kipusztult eurázsiai hód (Castor fiber) 1998-ban jelent meg ismét a Kerka alsó szakaszán. Az azóta eltelt időszakban az állomány felszaporodott, az alkalmas
élőhelyeket betöltötte. A Kerka mentén számos helyen találkozhatunk a fokozottan védett vidra (Lutra lutra) életnyomaival. Az utóbbi idők célzott kutatásainak köszönhetően a vadmacskát (Felis
silvestris) több helyről sikerült kimutatni a területről. A védelemre tervezett területről összesen 303 védett és fokozottan védett faj előfordulása bizonyított.